Kegyelmes Hertzeg!

 

Akár ki mit mondjon, nem olyly könynyű Magyar nyelven írni, a’ mint gondoljuk, fő képen versekbenn. Egy az, hogy nintsen nékünk anynyi elől járónk, mint egyéb nemzeteknek, és úgy látszik, ezen Tudomány a’ Magyaroknál nagy betsbenn soha nem vólt. Mind eddig kezembe igen kevés nyomtatott versek jöhettek. Látszik a’ Világi, és Istenes Énekekből, hogy a’ nemzetnek vólt hajlandósága verselni. De, mivel másodszor az anya nyelvűnk igen kemény, és dörgő, úgy tartom, el ijesztett sokakat a’szóknak kötözésitől: mivel a’ végső hangja a’ szavaknak a’ hallomást nem édesgették. De légyen ámbár úgy, látom, a’ Németek szinte tsak ezen esztendőkbenn kezdettek tsinosabban írni, és verselni. Azért én sem vesztem reménységemet, ’s azt tartom, valamint a’ Frantziák nyelveket ki pallérozták egy század esztendőtől fogva, a’ mí Magyarink is fogják ezeket követni, ’s fogunk írni mind szépen, mind tsinosan. Bár tsak olyly bubájosok ne vólnánk a’ költzönözésbenn, mernénk idegenektől szókat venni, melylyeket magunk nyelvén ki nem mondhatunk, és a’ verset végező hangot is ne tsinálnánk olyly sok betűkből! Ám a’ Frantziák sem négy Strófát nem számlálnak, sem pedig három négy betűt nem kivánnak Cadentiákra. Mí pedig el nem akarunk menni a’ régi szokástól: anynyira szereti nemze [12] tünk a’ régiséget. Én nem vóltam olyly szorosan kötve ezen elő ítélethezz. Azért is félek, hogy Földi Uraimék, ha kezekbe akad ezen papíros, meg ítélnek. Meg vallom Hertzegségednek, én egész tzélom az vólt, ezen zavart írásombann, mi képen fel ébreszthetném Nemzetünket írásra. Mert meg kell vallani, sok tudós emberünk vagyon, de félénk. ’S én is, ha tsak Hertzegséged’ szárnyával nem fedeztetném, ezen Költeményt el ereszteni nem merném. Így pedig, tudom, hogy olyly kézhezz jut, ki egyenes Bíró lesz, és a’ mi jó ’s érdemes, meg engedi, másokkal is közöltessék, a’ mi pedig hibás, szokott kegyességével el takarja. Én Verseket más forma lábokra is mértem, és nem követtem Gyöngyősinek módját, kinél jobb Poétánk ugyan tsak nintsen. De azt tsak azért tselekedtem, hogy valamelyly más formábann is öltöztessem verseimet. Lészen talám olylyan, ki követni fogja. Egyéb aránt meg vallom Hertzegségednek, hogy én is leg inkább tsak Fordító vagyok, ’s nem szégyenlem, mivel ezt tselekedte előttem Horátzius, Voltér, Boaló, ’s leg több jobb Deák ’s Frantzia Poéták. De vagyon ellenbenn magam Költeménye is.

 

(Forrás: Költeményes Holmi egy Nagyságos Elmétől. A’ költeményes gyűjtemény’ öregbedésére a’ nagyságos szerzőnek különös engedelmével közre botsátotta Révai Miklós. Pozsonbann, Loewe Antal’ betűivel. 1787, 11–12)